Ünnepi megemlékezések Hannoverben, Hamburgban, Brémában és Göttingenben
Március 9-én, a megszokott magyar istentisztelet után került sor a hannoveri magyarok 1848-as ünnepi megemlékezésére. A Waterlooplatzon lévő református templomban Menkéné Pintér Magdolna igehirdetése után a lelkésznő által szervezett rövid műsorra került sor, amelyben a helyi „Ovi-suli” fiataljai, magyar ifjak, a hannoveri és környékbeli magyar egyesületek és közösségek tagjai is részt vettek. Anca Tibor református lelkész az előadás előtt tartott beszédében úgy fogalmazott: a magyarok nem kis mértékben tettek hozzá az európai történelem alakulásához a forradalom és szabadságharc idején. Az „Etűdök március tizenötödikére” című ünnepi műsor végén Nöllenburg Gabriella, a Hannoveri Magyar Egyesület elnöke megköszönve a közreműködők részvételét külön üdvözölte dr. Csikváry Istvánt, az 1956 után Hannoverbe érkező magyarok vezéralakját, egyben emlékeztetett arra, hogy az ’56-osok vezetésével már 1958-ban tartottak március 15-ei ünnepséget. A résztvevők végül – György Levente hildesheimi operaénekes vezetésével – ’48-as dalokat, a Szózatot és a Székely Himnuszt énekelték el.
Hamburgban a magyar egyesület szervezésében március 15-én került sor az ünnepi programra. Először a legifjabbak, a helyi magyar gyerekcsoport tagjai mutatkoztak be: versekkel, énekekkel, magyar és székely zászlókkal, gyönyörű, sajátkészítésű pártákkal, népviseletbe öltözve léptek fel. A szünet után a Kőrösi Csoma Sándor-program ösztöndíjasa március 15-e és a „forradalom” szó kapcsolatáról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy az ünnep fényét az adja, hogy mi is „pontosan úgy szeretnénk győzni a mindennapjainkban: azzal a gyorsasággal, véres áldozatok nélkül, mint ahogy a márciusi ifjak tették. Mi is végső soron azt szeretnénk, hogy sajátmagunk dönthessünk sorsunkról”. Ezután Hellenbart Gyula, az egyesület tagja három kortárs költő versét mondta el.
1848. március 15-ét Brémában és Göttingenben is megidézték a magyar közösség tagjai, ahol az istentiszteletek után került sor rövid megemlékezésre. A göttingeni ünnepség különösen jó hangulatban, ’48-as dalok – így például a Gábor Áron rézágyúja – kánonban éneklésével ért véget.
Nagymihály Zoltán