2025. május 29 – től június 1.-ig együtt táboroztunk a berlini és drezdai cserkészekkel.
Részletek a tábori naplóból
(Írták: Kartecsni, Ék, Gyalu és Imbuszkulcs őrsök)
Első nap a táborban. Szokás szerint hétkor reggeli tornával kezdtük a mai napot. Aztán a zászlótéren gyülekeztünk a tábornyitásra. Később megtömtük korgó hasunkat, és építkező hangulatba kerültünk, mire elkezdtünk barkácsolni és építkezni. Így létesült egy vagány forgókapu, egy asztal, egy libikóka, egy kézmosó, lavórtartó.
Késő délután néptáncoltunk és folytattuk az építkezést, amikor két idegen bukkant fel.
A tábortűznél megtudtuk, hogy ők NASA-kutatók, és egy verseny ígéretével csaltak ide Kastlba, mert marslakóknak tartanak minket.
Másnap a reggelit megemésztve átmentünk az erdőbe, és egy intenzív csata folyamán egy marslakó ábécét kellett megoldanunk.
Egy pár információ alapján egy kreatív órában elképzeltük, milyen lehet a Marslakók élete, aztán megbarkácsoltuk a saját változatunkat.
Egy finom ebéd után igyekeztünk rendbe rakni a sátrainkat, és találtunk egy marslakólistát nevekkel. Információval telepakolt forgószínpad közben megismertünk hat magyar feltalálót, akik megváltoztatták a világot. Kiderítettük, hogy a hat feltalálóból hárman Amerikában éltek.
Egy gyors uzsonna után következett a várva várt métajátszás, amibe mindenki beleadott mindent!
A tábortűz alatt megtudtuk, hogy Amerikában éltek magyar feltalálók, akiket marslakóknak neveztek. A tábortűz végére sikerült meggyőzni a kutatókat, hogy tényleg nem vagyunk marslakók, ezért távoztak.
Harmadik nap szép énekszóra keltünk. A reggeli torna után volt egy finom reggeli. Ezután volt egy izgalmas áhítat.
Utána a nagy- és kiscserkészek elindultak őrsben szerencsét próbálni, hogy kiderítsük, méltóak vagyunk-e ahhoz, hogy a magyar marslakókhoz hasonlítsuk magunkat. A nagycserkészek párszor eltévedtek, de a végén mindenki sikeresen visszatért. Mindenki volt ezután tusolni. Utána volt a számháború, nagyon jó volt. Vacsorára lángos volt, és mindenki tele hassal ment a tábortűzhöz, ahol megnéztük, hogy mennyire hasonlítunk mi, cserkészek, a magyar marslakókhoz. Kiderült, hogy sok közös tulajdonságunk van.
Az utolsó nap nem történt sok. Egy gyors reggeli után elkezdtük a táborbontást. Azután megbeszéltük – a kutatók kérésére –, hogy felfedjük-e a világnak, hogy milyen erő van a cserkészetben, vagy titokban maradunk, és csendben alakítjuk a jövőt? Végül a többség úgy döntött, hogy nyíltan vállaljuk, milyen összetartó és különleges közösség a cserkészet. A döntés után elmentünk a zászlólevonáshoz. Mindenki szomorúan indult utána haza.